|
Bemutatkozás „Nem hiszem, hogy a világ csak rossz tud lenni. Nem hiszek a kemény, örömtelen életben, nem hiszek a pénz mindenhatóságában, viszont az emberi értékekben nagyon hiszek. A legkisebbet is felfedezem, mert fel akarom fedezni. Hiszem, hogy legbelül minden ember "ember". Első versemet 17 évesen írtam meg Lengyelben. Megbetegedtem. Dönteni kellett: tanulni vagy gyógyulni. Az utóbbinál nem lehetett semmi sem fontosabb. Ezzel a döntéssel egyszerre kiszakadtam egy közösségből, magányos lettem, és az életemet már nem én magam irányítottam, sokkal inkább a megszabott lehetőségek, illetve sokszor azok hiánya. Barátok helyett a papírlapok váltak társaimmá. Teljes gyógyulást ígért az orvos. Teljes életet igyekszek élni, ami bár eltér az átlagostól, mégis sokkal inkább az, különösen, ha bevezetőkben leírtak szerint élek.
Segítséget még senkitől sem nem kaptam ráadásul betegségemmel, is magamra maradtam attól függetlenül, hogy sajnos enyhe fokú epilepsziában, szenvedek, mégis tudatosítani és elfogadtatni kellett az elfogadhatatlant, hogy igenis nekem talpra kell állnom, nem szabad megtorpannom, nem szabad elhagynom magamat és szembe kellett szállnom; hogy ebből igen is ki kell gyógyulnom. Bár számomra elég nehéz „más” embernek lenni --mert ez csak a látszat. Belül én éppolyan vagyok, mint más-de arra sajnos ma nincs az embereknek idejük, hogy az ilyen „lassúbb” embereket is megismerjék, és esetleg foglalkozzanak komolyan a gondjaikkal. A sok apró csalódás és a nagy kudarc ellenére általában optimista vagyok, még abban is bízom, hogy meggyógyulok: mert nagyon akarom.
Nem akarok elkallódni a süllyesztő gödörben. Hiszen ez az, ami inspirál. Ez az a csodálatos költészet, amelyet hivatalossá akarok tenni, hivatalosan akarok verseket, regényeket–novellákat írni, olvasni és tanulni is. Netán a terveimet, céljaimat, álmaimat, vágyaimat, egészségemet az élet minden szép és „nehéz pillanatait együtt a boldogság és az öröm siker mámorában lelkemet megfüröszteni. Ez az, amiről soha nem fogok lemondani, és nem is akarom abbahagyni, mert a jóistentől kaptam ajándékba ezt az „értéket”, amely bennem van és várja, mikor tör felszínre."
Horváth Zoltánné
|